TÖRTÉNETÜNK

Ramocsa nevét 1378-ban említik először Ramcha-ként. Neve a Rama személynév -csa becéző képzős származéka. Első említésekor a bekcsényi (becsehelyi) főesperességhez tartozott. A 15. században telepedett le itt a Ramon család. A család által lakott rész nem a mai, hanem a község keleti részén volt. Ez a török időkben lakatlanná vált, a Pusztaramocsa elnevezés erre utal.

1513-ban Porosznyák Jakab és Hegyi István voltak a birtokosok. A Hegyiektől 1570-ben az alsólendvai Bánffy László szerezte meg, királyi adományként. 1598-ban Porosznyák András özvegye kezén 6 ház volt.

A 17. század közepén a falu lakosságáról képet kaphatunk Batthyány Ádám pátense alapján. A főkapitány 1652-ben elrendelte Lenti várának építésére, hogy a falvaktól házanként 20 szál fát szállítsanak. Ramocsának 240 szálat kellett adni. 1673-ban a lendvai várhoz 2 forint 25 dénár pénzes dézsmát fizettek.

10│Örökségünk Valamelyik török portya ezután elpusztíthatta, mert a következő híradás szerint, melyet Kanizsa felszabadulása évében, 1690-ben jegyeztek le, a falu elnéptelenedett és pusztává vált. Később lassan lakói visszatelepültek, részben új telepesek is jöttek, irtották az erdőt. A jelzett irat szerint Porosznyák Miklós birtoka volt a falu.

Ugyancsak birtokos a községben a herceg Esterházy család is. A településen élő kisnemes birtokosai között található többek között a Porosznyák László, Csányi Ferenc özvegye, Vasdinnyei Miklós és Babos János.

1720-ban már szerény termelést is feljegyeztek, kétnyomásos gazdálkodást folytattak, egy köbölre kettő termett a köves és agyagos földön. Az 1828-as összeírásban megjegyezték, hogy a rossz minőségű, agyagos, kavicsos területen a terület felét rendszeresen parlagon hagyták. Főleg tavaszi gabonát, rozsot, zabot, kölest és kevés búzát vetetek. A termények utáni papi tizedet természetben, a kilencedet pedig készpénzzel fizették. Ekkor sok elhagyott föld volt még. A rétek egy részét rendszeresen elöntötte a Kerka.

A többségében nemesek lakta hely 1848 előtt szabad község volt. A földesurak és a jobbágyok birtokainak elkülönítését 1859-ben rendeletre kezdték el, ami 1862-re elkészült ugyan (e szerint 119 hold volt jobbágyi, 469 hold pedig nemesi birtok volt), de az okmányokat csak 1902-ben hitelesítették.

1935-ben megművelt területe mindössze 459 kataszteri hold volt, melyet 54 birtokos művelt. A faluban 35 lakóházban éltek. Iskolája nem volt, egy kocsmája volt. Posta és távírda Senyeházán működött (a mai Bajánsenye). A lakosok száma 152, egy német kivételével mind magyarok. A felekezeti megoszlás pedig: 95 református, 53 katolikus és 4 ágostai evangélikus 11│Örökségünk vallású volt. A reformátusok és katolikusok az évszázados ellenállást feladva a 19. században közös temetkezési helyet alakítottak ki, 1929-ben pedig közös haranglábat építettek, melynek ormán egymás mellé helyezték a keresztet és a csillagot. Az utókor tiszteletben tartotta ezt a hagyományt, az 1993- ban épített új haranglábra is egymás mellé helyezték a két egyház jelképét. A második világháború négy áldozatot követelt a falutól.

Az 1945-ös földreform végrehajtása során az első hetekben kevesen igényeltek földet, mivel tartottak attól, hogy a földesurak visszatérnek. Az aprófalvas Zalában a földosztás egyébként sem volt egyszerű, kevés tömegerőt sikerült felsorakoztatni a földosztó bizottságok mögé, így a megyei földosztó bizottságoknak kellett a folyamatok mögé állni. Az osztás az egyház és a nagybirtok földjeivel kezdődött. A felosztható földek mennyisége sosem volt elég. A községben megszervezett termelőszövetkezet "Vörös Csillag" 1964-ben beleolvadt a kerkafalvai "Április 4" Tsz-be.

A község önálló tanácsa 1965-ben megszűnt és 1990-ig Csesztreg Közös Községi Tanács társközsége lett. A rendszerváltáskor megalakult önkormányzat öt környező településsel alkotott közös körjegyzőséget. A jobb megközelítés érdekében a jegyzői székhely Csesztregen volt. Jelenleg kilenc másik településsel - Kerkafalva, Kerkakutas, Csesztreg, Szentgyörgyvölgy, Magyarföld, Márokföld, Nemesnép Alsószenterzsébet, Felsőszenterzsébet - alkotja a Csesztergi Közös Hivatalt, melynek székhelye Csesztregen található.